Ügyvéd úr, irány a jég! – Hosszú kávé Elek Györggyel

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
2026.11.20. 14:04
null
Elek György (Fotó: Török Attila)
A korcsolyázók világa évtizedek óta ismeri Elek Györgyöt: fiatalon egyéni műkorcsolyázóként versenyzett, aztán váltott jégtáncra, s Nagy Zsuzsannával az oldalán futott ki a jégre. Elvégezte a jogi egyetemet, 2007 óta dolgozik ugyanabban az ügyvédi irodában, ám némi szünet után az életébe „visszakúszott” a korcsolyázás. Előbb specialistaként, majd technikai bizottsági, később elnökségi tagként dolgozott a Nemzetközi Korcsolyázószövetség (ISU) kötelékében, 2026 júniusától az ISU első számú alelnöke.

– A jégen csokit osztogat a Mikulás: vágyott az édességre, a szülei azt mondták, ha kér belőle, menjen be érte úgy, hogy még nem is tudott korcsolyázni – sosem ijedt meg semmitől? 
– Nem jellemző rám, de akkor, abban a helyzetben gyerekként az volt a célom, hogy kapjak a csokiból. Nyilvánvalóan nem besiklottam a jég közepére, hiszen akkor húztam korcsolyát a lábamra először, szóval inkább csak betotyogtam a Mikuláshoz. 

– A Műjégre a szüleivel ment ki, innen hogyan jutunk el odáig, hogy Elek György elkezd korcsolyázni? 
– Ott, a Műjégen a testvéremet, Attilát és engem kiszúrtak, s megkérdezték a szüleinket, mi lenne, ha lejárnánk a Budapest Sportcsarnokba. Így kezdődött – egy tanfolyamon 
Ricsi bácsinál.

– Vajon a kis Gyurit mi vonzotta a műkorcsolya felé? 
– Nagyon szerettem ugrálni a jégen, az ugrások mellett a lendület, a sebesség, a zeneiség, a zenére való mozgás valahogy elkapott, s mivel egyénizőként egy ideig sikeres voltam, mindezekhez még önbizalom is társult. Aztán tizenöt éves koromban jött a törés a fejlődésben: már nem úgy mentek az ugrások, ahogyan kellett volna, s elment a kedvem is. A testvérem, Attila elég jó jégtáncos volt már akkor is, adódott a kérdés, nem próbálnám-e meg én is.

– De az valójában egy másik szakág… 
– Ez így van, ezért is mondom azt, hogy egy bizonyos életkor alatt szerintem nem szabadna összeállítani egy fiút és egy lányt jégtáncos párnak, mert igenis ki kell alakulnia a korcsolyázótudásnak, azt pedig kizárólag egyedül tudod megszerezni. Az, hogy párban korcsolyázol, adhat egy vélt biztonságérzetet, s mivel a jégtánc, tetszik vagy sem, még inkább esztétikai műfaj, látszik, ha valaki nem magabiztos egyedül a jégen. Persze igaz lehet ez némiképp fordítva is, hiszen jégtáncban a lépések precizitásán nagy hangsúly van, s ez jó alapot adhat az egyénizőknek is – sokan csak az ugrásokra összpontosítanak, pedig a műkorcsolyában nem csak ez a fontos, sőt!

FSKATE-EUR-ICE-DANCING-NAGY-ELEK
Jégtáncosként Nagy Zsuzsannával párban versenyzett (Fotó: AFP)

– A gyerek- és fiatalkor után ugrunk egy nagyot, mégpedig a jelenbe, hiszen június óta a Nemzetközi Korcsolyázószövetség, az ISU első alelnökeként is dolgozik – ez egy soha el nem múló szerelem a korcsolyasportok iránt? Vagy szenvedély, fanatizmus? 
– Mindig is az volt rám a jellemző, hogy kitűztem magam elé egy célt, s azt próbáltam elérni, ám, mondjuk, tíz évvel ezelőtt eszembe sem jutott, hogy én leszek az ISU első alelnöke. Korcsolyázóként az sem fogalmazódott meg bennem, hogy a pályafutásom után technikai specialistaként, majd sportvezetőként dolgozom. A helyzet, a körülmények, az emberek így hozták ezt az életembe, de persze ebben jócskán ott a szenvedély is, ami elönt akkor is, amikor felmész a jégre – nem tudod megmagyarázni, mi az az érzés. Én persze már nem megyek fel a jégre, mint régen, de tudom, milyen szenvedéllyel korcsolyázni, tudom, hogyan lehetne segíteni azokat és azoknak, akik mostanság felmennek. 

– A sportvezetőnek, az ISU első alelnökének lehetnek kedvencei, ha máshol nem, ott, legbelül?  
– Sohasem voltak kedvenceim, mindenkinek csak azt kívántam, csinálja meg a jégen mindazt, amit tud, s ha hibázik, egy pillanatra én is azt gondolom, a kutyafáját, ám utána megy tovább az élet – az érzelmek sohasem vittek el sem technikai specialistaként, sem sportvezetőként. 

– Példaképei sem voltak? Akár korcsolyázóként, akár sportvezetőként, akár jogászként? 
– Olyan igazán nagy példaképeim sohasem voltak. Persze Alekszej Jagugyin korcsolyázását nagyon szerettem, de nagy bálványok nem voltak az életemben – sem a jégen, sem az élet más területén. Mindig is azt vallottam, mindannyian egyenlőek vagyunk, csak éppen más úton fut az életünk. Ám attól senki sem több, mert, mondjuk, olimpiai bajnok, vagy éppen mert alelnök. Az emberi mivoltot nem ez jelenti, nem ez adja. 

– Hanem, mondjuk, a sikerek vagy éppen a kudarcok. Meg az, hogy az útelágazásoknál az ember merrefelé indul. Ha visszatekerhetné az idő kerekét, s lehetősége lenne valamelyik pontnál másfelé menni, hol, mikor és mi lenne az? 
– Nem szeretek visszanézni, mert azokból a tapasztalatokból építkezünk folyamatosan, amiket megélünk. Nem feltétlenül teljes válasz a kérdésére, ám az kristálytisztán él bennem, hogy volt a korcsolyás életemben egy fordulópont, amikor tényleg abba akartam hagyni: egyéniző voltam, s nem akartam jégtáncos lenni. Édesanyám és Remport Gabriella, aki a későbbi jégtáncos párom, Nagy Zsuzsi anyukája volt, nagyon forszírozták, próbáljam, próbáljuk meg. Hatottak rám, s akkor én nem abba az irányba indultam, amelyikbe amúgy akartam – mérlegeltem: beletettem több mint tíz évet addig a sportágba, s talán mégsem akartam ezt elveszíteni. 

Az idei téli olimpián a jégtáncverseny győzteseinek gratulálhatott (Fotó: Elek György archívumából)

– A mérlegelés, a serpenyő egyik és másik oldalába „pakolás” ügyvédi pályájának is meghatározó aspektusa minden bizonnyal. Melyik hivatásában „fanatikusabb”, hol mer elmenni többször a falig?  
– Perfekcionista vagyok, mindent száztíz százalékosan akarok csinálni – a korcsolyát, az ügyvédkedést és a családot is. 

– És milyen az, amikor Elek György beleveri a fejét a falba? 
– A kompromisszumok híve voltam és vagyok. Ha valamire én igennel felelek, a másik meg nemmel, meg kell értenem az ő döntését, és esetleg találni egy olyan mezsgyét, amelyik mindkettőnknek elfogadható. Vagyis a szó jó értelmében megkerülöm ilyenkor a falat, legalábbis megnézem, hol van rajta egy olyan rés, amely előrelépési lehetőséget rejt – úgy, hogy az senkinek se fájjon. 

– A műkorcsolyában és az ügyvédi pályában is ott vannak a szabályok, s mellette szerephez jut persze a szubjektum is. Hol van otthon inkább?  
– Valóban sok a hasonlóság, s ma azt mondanám, hogy a nemzetközi sportvilágban lévő Elek György inkább az igazi. Az ügyvédi iroda eddig is támogató volt, huszadik éve dolgozom ugyanott. Ennek egyértelműen az is az oka, hogy amellett, hogy vannak feladataim, vannak elvárások velem szemben, a közeg rendkívül támogató a sportkarrieremet illetően, és én is lojális vagyok. De az ember életében eljönnek olyan pillanatok, amikor mérlegelnie kell: mi az, amiben nagyobb lehetőséget, több élvezetet, sikert lát – nagyon szeretem az ügyvédkedést, ám jelenleg több kihívást látok sportdiplomataként magam előtt. És akkor megint előjön a szerelem. Az a szerelem, amelyet a sport, a korcsolyázás iránt érzek. Ezt nem tudja felülírni semmi. 

Június óta a nemzetközi szövetség, az ISU első alelnökeként is dolgozik (Fotó: Török Attila)

– Ez a sportdiplomata-pályafutás hová futhat ki? Mi a következő cél? 
– Sohasem kettesével szedem a lépcsőfokokat, különben könnyű orra bukni… A jégen is akkor futod a legjobb programot, amikor hideg fejjel csinálod, s nem arra gondolsz közben, hogy mindjárt a kűr végére érsz. Sosem arra kell figyelni, mi lesz később, mert honnan tudjuk, mi lesz évek múltán?! Mindig abban a pillanatban kell a lehetőséggel élni – vagy nem élni. 

– Nem megbántva senkit, mégis: Magyarországról az ISU első alelnöki posztjáig jutni majdhogynem szürreálisnak tűnik. 
– Valójában magyarként nem vagyunk a térképen műkorcsolyában: régóta mondom, szükség van egy stratégiára, s ha ez megvan, időre, türelemre és kiváló edzőkre, hogy a kis jégen totyogó gyerekekből fiatal és eredményes versenyzők lehessenek. A kérdésére válaszolva: ezen a szinten már a személyt választják, ha kis országból jön, egyértelműen. Mindig is bíztam a személyes kapcsolatokban, fontos volt számomra, hogy mások megismerjék, megtudják, mi van a fejemben, mit szeretnék csinálni. 

– Az ISU-alelnökség napi elfoglaltság? 
– Igen. Sok a feladat, ügyvédként is megtanultam rangsorolni és priorizálni őket. Az ügyvédi munkámban segít a másik kolléga, alelnökként ilyen nincs. Azért is vállaltam el, mert – visszakanyarodva a beszélgetésünk elejéhez – ezt nem is száztíz, hanem százhúsz százalékkal szeretném csinálni. Én nemcsak egy alelnök szeretnék lenni, hanem valami olyat tenni, hogy négy év múlva azt mondhassuk büszkén, ez az olimpiai ciklus jól sikerült.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. november 14-i lapszámában jelent meg.)

 

Legfrissebb hírek

KS-ajánló: sötét idők Hercegszántón

8 A jég ➤

Képes Sport
2 órája

Az NHL csillaga 2. rész: a bajnok, akinek mindkét kapunál dolga volt

Képes Sport
Tegnap, 12:30

Ruhatervező pólós, fotózó kézis – Gurisatti Gréta és Schatzl Nadine közös útról, Sweeney-reklámról, női sportolói létről

Kézilabda
2026.11.18. 14:24

Korcsolyával a lábán született – portré Macklin Celebriniről

Képes Sport
2026.11.17. 13:33

Újraosztott Aranylabda, 9. rész: Virgil van Dijk, a hátrányos helyzetű holland hátvéd

Képes Sport
2026.11.16. 14:49

Sorscsapás tette futballcsillaggá – sztárportré Yan Diomandéról

Képes Sport
2026.11.15. 14:42

A csapat mindenekfelett – Hosszú kávé Koltai Róberttel

Képes Sport
2026.11.13. 17:24

Az NHL csillaga 1. rész: Anze Kopitar, a hátsó udvarból a világ legerősebb ligájába

Képes Sport
2026.11.13. 12:25