Szörnyecskék menni Amerika... a legkülönösebb kinézetű vb-csapat

Amely az 1994-es, az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra abszolút outsiderként érkezett, a bolgárok korábban soha nem nyertek mérkőzést a vébéken. Petar Hubcsev és Jordan Lecskov a Hamburgban légióskodott, Emil Kosztadinov az FC Portóban, a legnagyobb ász, Hriszto Sztoicskov az FC Barcelonában, a két középpályás, Ivajlo Jordanov és Krasszimir Balakov a Sporting CP-t erősítette, a titkos fegyver, az Angyalbőrben-főszereplőként is vállalható kinézetét egy termetes fülbevalóval megkoronázó Naszko Szirakov pedig odahaza játszott, a Levszki Szófiában (ha nem volt éppen eltiltva), szóval nem volt éppen rossz csapat.
De Sztoicskov klasszisa ide vagy oda, nem fűztek hozzájuk nagy reményeket a saját szurkolóik sem, még annak ellenére sem, hogy a selejtezőkön elütötték Párizsban a franciákat a vb-szerepléstől, holott a hazaiakat Bernard Lama, Marcel Desailly, Laurent Blanc, Emmanuel Petit, Didier Deschamps, Jean-Pierre Papin, Frank Sauzée, Eric Cantona, Paul Le Guen, David Ginola és Vincent Guérin erősítette…
Nem sokkal később Alan Rothenberg, a vb szervezőbizottságának elnöke nagyokat mosolyogva már azt kérdezte az újságíróktól, hogy tudják-e, mennyibe került nekik, hogy a bolgárok kiverték Németországot, és tudják-e, hogy hány bolgár szurkoló utazott el Amerikába, és ők hány vb-s terméket vásároltak?
| Sorozatunk további részei itt! |
Sztoicskovék ugyanis a titkos esélyes Nigéria mögött, de a Diego Maradonát elveszítő argentinok előtt továbbjutottak a csoportjukból, tizenegyesekkel kiütötték Mexikót, Jordan Lecskov feledhetetlen góljával hazaröptették a címvédő, és bombaerős kerettel érkező németeket, az elődöntőben pedig csak nagy csatában, balszerencsés módon kaptak ki a Roberto Baggio duplájával nyerő olaszoktól. „Győzhettünk volna, de a bíró, az az undok játékvezető francia volt” – dörögte a lefújás után a kamerába Sztoicskov. „Ico” joggal volt dühös, minimum egy jogos büntetőt nem adott meg nekik Joël Quiniou. Érdekes módon egy bolgár lap, a 24 csasza már a mérkőzés előtt arról cikkezett, hogy Quiniou lesz az első, aki bosszúból kiejt egy csapatot a vb-kről…
A bronzmérkőzésre aztán szétestek, a vb-selejtezők során előttük végző svédek nagyon megverték őket, de mégis, „a bolgár aranycsapat nyara”-ként aposztrofálják sokan 1994-et, Radoszlav Dikov szerint „1994 nyarán az Isten is bolgár volt”. Sztoicskov nyilatkozta a mexikóiak megverése után, hogy „ma bolgár volt az Isten”, idézve a hazája egy tv-kommentátorát, aki miután a 90+1. percben lőtt góllal kijutottak a vébére, így ordított fel: „Isten bolgár!”. És ez igen messze elhallatszott a stadion halálos csendjében.
A remek bolgár szereplés a szervezőket is meglepte, akik nem készültek tolmácsokkal („Igazán nem mi tehetünk róla, hogy nincs bolgár tolmácsunk. Mindössze arról van szó, hogy nem gondoltuk, hogy kell majd” – tárta szét a kezét az illetékes), szerencsére kéznél volt három bolgár egyetemista és egy angolul is perfekt bolgár belügyes tiszt.
| A futballvilág stílusváltói – Magnumból Vikidál, mohikánok, Szörnyellák |
De minden szónál ékesebben beszélt a bolgárokról a bolgárok kinézete, ugyanis a Sors egy legendás kinézettel bíró gárdát hajtogatott Dimitar Penev mester keze alá. Bundesliga-sérók egyedi megoldásokkal, vad frufruk és felnyalt hajak, oldalt hátrazselézett márnaízű rettenetek a jampikorszak romjaiból, Lecskov egészen egyedi megoldása (saját bevallása szerint Csernobil okozta a fura kopaszságát), a csapatkapitány kapus, Boriszlav Mihajlov későbbi hajbeültetése előtt viselt parókája (!), Balakov csillogó csigái, Sztoicskov westernfilmek szalonjába vagy távírdájába illő, középen elválasztott haja, amellyel a rossznyelvek szerint úgy nézett ki, mint aki a fején akar átcsempészni az amerikai vámon egy fekete színű madárpókot.
„A törvénykívüliekből és betyárokból álló elszánt, szikár, jól összerakott csapat, ahol a játékosoknak vagy túl sok, vagy túl kevés volt a haja, gyönyörű és életveszélyes kontratámadásos futballt produkált, az elődöntőbe jutott, de az »isteni lófarok« miatt nem jutott tovább” – írja róluk

„A csapat középső védője, Trifon Ivanov foltos szakállával, bozontos egyszemöldökével és vörös, duzzadt szemeivel egy 40 órás műszakot éppen befejező kukásemberre emlékeztetett. Valószínűleg egy műanyag reklámszatyorban csempészte be a csizmáit a pályára, mégis, ez a férfi az Auxerre legendás menedzsere, Guy Roux szerint a kilencvenes évek elejének legjobb középső védője volt, és zsebrevágta Gabriel Batistutát, aki Ivanov tökéletes ellentéte volt.”
Trifon Ivanov 2016-ban váratlanul elhunyt, de öröksége még sokáig élni fog.
Mi pedig azt emelnénk ki, hogy amikor éppen nem a győzelmeket ünnepelték bódult állapotban egy medencében, önfeledten pöfékelve, akkor nagyon családcentrikus volt a csapat: Mihajlov például azt emelte ki a németek megverésekor, hogy éppen aznap ünnepli a kislánya a 6. születésnapját, Sztoicskov a németeknek lőtt gólja a kislányára gondolt, ez segített neki koncentrálni.










