Apa, maradj csendben! – Borbola Bence publicisztikája

BORBOLA BENCEBORBOLA BENCE
2026.11.23. 00:01

 

Édesapámnak két hangja van. Az egyiket a betegei ismerik, a másikat annak idején a Kórház utcában is hallották. Ma is Békéscsabán dolgozik radiológus főorvosként, halk szavú,  visszafogott, békés ember. A lelátón azonban előbújt belőle a kisördög, akit hétköznap gondosan elrejtett. A bátyja mellette ült, én az ölében, ő pedig úgy szurkolt az Előrének, hogy azt néhány sorral odébb is hallották. Radiológusként a betegek csontjait és belső szerveit vizsgálta, a stadionban a saját hangszálait tette próbára. Az ölében ülve nekem ez így volt rendjén.

Később én is futballozni kezdtem. Ő átkerült a korlát mellé, és a hangját is magával hozta.

Van gyerek, akit megnyugtat, ha meghallja az apját a pálya széléről. Én legszívesebben lehalkítottam volna az enyémet, ha lett volna rajta mivel. A Kórház utcában együtt szorítottunk azért, hogy az Előre gólt rúgjon. A saját meccsemen nekem kellett átvennem a labdát, nekem kellett észrevennem, hogy valaki üresen fut mellettem, és közben az is eszembe jutott, vajon apa mit lát ebből a korlát mögül. Ugyanaz a hang volt. Csak én álltam máshol.

November közepén az angol labdarúgó-szövetség megtartotta az idény első országos Silent Support Weekendjét, vagyis csendes szurkolói hétvégéjét. Az ebben érintett utánpótlásmeccseken arra kérték a nézőket, hogy a jó megoldásokat tapssal fogadják, a bekiabálástól pedig tartózkodjanak. Ez a jó szándékú tanácsokra is vonatkozott… Az edzők továbbra is biztathatták a csapatukat, visszafogottan. A cél az volt, hogy a gyerekek hallják egymást, beszéljenek a pályán, és maguk dönthessék el, mit kezdenek a labdával.

A novemberi hétvégére több mint egymillió utánpótlás-játékos jelentkezett!

Képzeljünk el egy gyereket, aki megindul a labdával. Az egyik apuka szerint passzolnia kellene, a másik azt szeretné, ha vinné tovább, a harmadik már lövetné. Az edző közben mutat valamit, a csapattárs labdát kér. Mire a gyerek felnéz, öten várnak tőle ötféle megoldást. A télikabát zsebéből persze egészen magas százalékban értékesítjük a helyzeteket. Nekünk sosem pattan el a labda, és a visszafutásban sem fogy el a levegőnk. Egy „ezt hogy lehetett kihagyni?!” még akkor is belefér, amikor a gyerek már a félpályán túl jár, mert közben az ellenfél indult meg.

Csöndben végignézni, ahogy a srác rossz irányba indul, sokkal nehezebb feladat. A korlát mellől látjuk a védőt, aki mindjárt odaér, és szinte a szánkban van, hogy ordítsunk, üvöltsünk, figyelmeztessük, hogy veszély leselkedik rá. Aztán lehet, hogy tényleg elveszíti a labdát. A következő alkalommal talán átnéz a válla fölött, mielőtt átveszi. Ehhez egyszer hagyni kellett, hogy meglepje az a védő. Ha mindig idejében szólunk, honnan tudjuk meg, hogy másodszor már magától is hátranézne? 

Az angol kezdeményezésben talán a taps a legjobb. Képzeljük el, milyen érzés lehet a gyereknek, ha akkor is megtapsolják, amikor jó helyre passzol, csak a társa elvéti a lövést. Vagy amikor az előző hibája után megint elkéri a labdát. A pálya szélén sokszor hamarabb észrevesszük, hogy elrontott valamit, mint azt, mennyi bátorságba kerül neki fél perc múlva újra megpróbálni. Egy tapssal ezt is tudtára adhatjuk. Láttam, hogy megint elkérted.

Könnyű kinevetni a korlátba kapaszkodó családi szövetségi kapitányt, és azt gondolni, hogy a saját elmaradt pályafutását szeretné bepótolni a gyerekével. Mert vannak apukák, akik egyszerűen szurkolnak. Ahogy nekem annak idején édesapám. Talán észre sem vette, hogy amit ő biztatásnak szánt, attól én olykor csak még jobban igyekeztem. Sokkal könnyebb volt úgy tenni, mintha a pályáról nem hallanám, mint hazafelé elmondani neki, hogy minden szavát hallottam.

Két lányom van. Naponta sportolókkal beszélgetek, úgyhogy könnyen találok magamnak ürügyet, ha valamit feltétlenül meg akarok magyarázni. Láttam már ilyet, én aztán tudom, mit kellene csinálni… Aztán eszembe jut, hogy nekem gyerekként néha az is elég lett volna, ha a meccs után először azt kérdezik, jól éreztem-e magam. A többit valószínűleg elmondtam volna magamtól. Vagy vártam volna vele hazáig. Egy felnőttnek az a néhány perc kibírható.

Arra is kíváncsi lennék, mit kérnének a gyerekek, ha szombat reggel megkérdeznénk őket, hogyan szurkoljunk nekik. Lehet, hogy az egyik azt felelné, apa, gólnál azért kiabálhatsz. A másik talán csak azt szeretné, hogy ugyanott álljunk, ahol a múlt héten, mert oda szokott kinézni a kezdés előtt. A választ érdemes volna végighallgatni. Könnyen lehet, hogy többet tud arról, mire van szüksége a pályán, mint mi a korlátnál.

Év vége felé, amikor már a délutáni meccs végén is égnek a pálya lámpái, arra gondolok, milyen hamar elfogynak ezek a szombatok. Egy ideig természetes, hogy a gyerek táskája ott hever péntek este az előszobában, reggel pedig mindenki tudja, mikorra kell indulni. Aztán megnő, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem kell vinni a meccsre – megy magától. Lehet, hogy ő addigra már régen elfelejtette, mit kiabáltunk azon a hideg novemberi meccsen. Nekünk meg talán éppen akkor jut eszünkbe megkérdezni, mit szeretett volna hallani.

Ma már el tudom mondani, amit akkor jobbára csak éreztem. Jó volt apám ölében ülni a Kórház utcában, és jó volt később felnézni a pályáról, látni, hogy ott áll a korlátnál. Édesapámat a lelátón elragadta a játék, a korlátnál meg a fia. Ezt ma már értem.

Ha visszamehetnék egyetlen gyerekmeccsre, odasétálnék hozzá a korláthoz, és először azt mondanám: Örülök, hogy itt vagy, apa!

Aztán megkérném, hogy maradjon csendben…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Legfrissebb hírek

Fűszálakból közösség – Csillag Péter publicisztikája

889K 100% Ikutin aja apa mau om

Minden más foci
2026.11.21. 23:02

Nyugaton a helyzet aggasztó – Jakus Barnabás publicisztikája

Minden más foci
2026.11.20. 23:50

Pumukli tojáslabdával – Bodnár Zalán publicisztikája

Amerikai sportok
2026.11.19. 23:10

Arrivederci, Gianni? – Thury Gábor jegyzete

Minden más foci
2026.11.19. 23:10

Főnixmadár, törött szárnnyal – Pór Károly publicisztikája

Magyar válogatott
2026.11.18. 23:56

Labdarúgás: az U17-es válogatott sem lesz ott az Eb-n

Utánpótlássport
2026.11.17. 14:48

Kármentés felsőfokon – Malonyai Péter publicisztikája

Kézilabda
2026.11.16. 23:40

Vegyünk revansot – magunkért – Thury Gábor publicisztikája

Magyar válogatott
2026.11.15. 23:54