Töltőkábellel kezdődött, Daráló-teljesítéssel folytatódott Imolya László története

– A Daráló teljesítésén volt még más célja a versenyre készülve?
– Onnan kezdeném, egyáltalán hogyan került szóba nálam a Daráló – mondta a Csupasportnak Imolya László. – Nos, egy Garmin töltőkábeltől indult az egész… Az egyik kedves kolléganőm megkért, hogy vigyek neki oda egy töltőkábelt, a pályacsúcsot tartó Csépány Péter is ott volt a szobában, s megkérdezte tőlem, hogy nem lenne-e kedvem a Darálóhoz. Korábban nem teljesítettem ilyen hosszú távot, így fogalmam nem volt, hogyan kell felkészülni egy hasonló futásra. Azonban izgatott a dolog, igent mondtam, és elkezdtem edzeni rá, majd eljött a nap, és elindultam lesz, ami lesz alapon. A célom egyértelműen a szintidőn belüli teljesítés volt, sokan szurkoltak nekem, így nem tehettem meg, hogy nem teszem oda maximálisan magam.
Példának okáért a hetvenkét éves édesapám szinte egész éjszaka gondosan ügyelt a frissítésemre, de említhetném a közvetlen munkatársaimat is, akik szintén a pálya mellől biztattak, ha kellett, a kezük között, kabátban melegítették a frissítőimet, mert bizony az éjszakai kétfokos hidegben igen-igen lehűlt minden, és erre bizony előzetesen nem gondoltam.
– Milyen volt a futás?
– Egyszerű taktikát választottam, mégpedig azt, hogy megpróbáltam egyórás előnyt felépíteni a szintidővel szemben. Többé-kevésbé sikerült tartanom a tervet, azonban a nyolcvanadik és a kilencvenedik kör között valami történt, akkor sok időt vesztettem. Az utolsó tíz körre tizenöt perc maradt csak a szintidőből, így rá kellett kapcsolnom, hogy ne vérezzek el a hajrában. Szerencsére olyan csapat vett körül, amely végig hajtott és biztatott, sokat köszönhetek nekik. Mindig pozitívan néztem előre, egy pillanatra sem gondoltam, hogy nem sikerül. Végig a szintidőn belül voltam, ráadásul az utolsó, századik körben még rá tudtam kapcsolni, és gyorsabb kört produkáltam, mint az elsőben. Elhasználtam az utolsó erőtartalékaimat, és sikerült a tervem.

– Mi volt ezúttal a legnagyobb nehézség?
– A hosszú éjszaka. Nyolcvannégy kilométert tettem meg teljes sötétségben, mégpedig egyedül, magányosan nem volt könnyű haladni.
– Miért különleges kihívás a Daráló?
– Nívós esemény, elég megnézni a teljesítők névsorát, rangot jelent ide bekerülni. Örülök, és megtisztelő, hogy részt vehettem rajta és sikeresen teljesítettem. Az eddig elért eredményeim között abszolút az első helyen szerepel. Le a kalappal a szervezők előtt, mindent megtesznek, hogy színvonalas eseményt rendezzenek minden egyes alkalommal.

– Mik a tervei?
– Boldog vagyok, hogy sikeresen teljesítettem az első száz kilométer feletti távomat, a Daráló után pedig jött a megérdemelt pihenés. Nem szeretnék lassítani, az Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométeres távját már háromszor lefutottam, jövőre a százharminc kilométereset szeretném, illetve tervben van a száztizenhat kilométeres Kassa-Miskolc Ultramaraton is.

Különleges ajándék: privát Ub születésnapra!

A betegség sem akadályozta meg az éremszerzésben








