Merényi Tímea küzdelme a hegyekkel

A hazai futók nagy pillanatait felidéző sorozatunkban már írtunk , , , , , , , és , most pedig Merényi Tímea Krisztina hegyifutó mondja el a 2021. szeptember 3-án, Ausztriában rendezett masters hegyifutó-világbajnokságon szerzett aranyérmének történetét.
„Az évemet a WMRA (World Mountain Running Association) világkupa-sorozatának szenteltem, de közben azért »szemezgettem« a masters hegyifutó-világbajnoksággal is. Nehéz döntést kellett hoznom, hiszen ugyanazon a napon rendezték meg a vb-t és a világkupa vertikálfutamát. Szerencsére jól tettem, hogy a korosztályos megméretést választottam, és hamarosan ki is derül, miért.
A versenyt az ausztriai Stubai-völgyben fekvő Telfesben rendezték meg huszonegy ország hatszáz indulójával. Ránk, „öregekre” 7.4 kilométernyi táv várt, amely összesen hétszázhetvenöt méter szintemelkedéssel párosult, a cél pedig kétezer-százharminc méter magasan volt.
Szeptember másodikán, csütörtökön indultunk autóval a verseny helyszínére, és nyolc óra utazás után érkeztünk meg Telfesbe. A szálláshelyünk közel esett a versenyközponthoz. Másnap reggel átmozgattam az izmaimat, befutottam a környéket, és akkor fogtam csak fel, milyen csodálatos helyen vagyunk. Délután átvettem a rajtszámot, és örömmel láttam, hogy páratlan számot kaptam, ami jó előjelnek ígérkezett, hiszen általában szerencsét hoz. Este tartották a megnyitót, itt találkoztunk a többi magyar indulóval. Megbeszéltük, hogy másnap ki, mikor és honnan indul. Életkortól függően más-más távot kellett teljesíteniük a férfiaknak és a nőknek. Korán lefeküdtem, de a lámpaláz miatt alig tudtam aludni.

Elérkezett a szombat, a verseny napja. Szerencsére az időjárás kedvezően alakult. Bár előző nap még esőt jósoltak, a viadal napján napsütésben vághattunk neki a távnak. A női verseny rajtját felvonóval közelítettük meg. Amikor megérkeztünk, meglepődve láttam, hogy a rajtnál egyenetlen volt a terep, így nem tudtam bemelegíteni. A különböző korosztályok eltérő időpontban rajtoltak, az enyém tizenegy negyvenkor volt. A szintemelkedés miatt az előző nap nem akartam bejárni a pályát, így nem tudtam, mi vár rám. Először a legidősebbek vágtak neki, a többi korosztályt húszpercenként indították.
Háromnegyed tizenkettő előtt öt perccel eljött az én időm. Mint mindig, most is felettébb izgultam. Nézegettem a rajtszámokat, vajon kik lehetnek a vetélytársaim, és többüket is esélyesnek véltem. Meglehetősen vegyes volt a mezőny: olasz, amerikai, brit, ír, cseh, osztrák, német és román futók szálltak harcba a világbajnoki címért. Ezt látva csökkenni kezdett az önbizalmam, és azt gondoltam, nincs esélyem felállni a dobogóra.
Eldördült a startpisztoly, mi pedig egyből »nekiestünk« a hegynek. Az első ötszáz méter tizenöt százalékos emelkedővel kezdődött, és azt vettem észre, hogy a mezőny elején futok. A következő három kilométeren növeltem az előnyömet, és meglepően jól ment, jólesett a futás. Ekkor elérkeztem egy kereszteződéshez, amelyet nem jelöltek ki egyértelműen, így rossz irányba haladtam tovább. Amikor észrevettem, hogy a másik irányba kellett volna futnom, az olasz lány már előttem járt. Ez azonban annyi adrenalint adott, hogy visszafordultam, és hamar visszaelőztem. A pálya ideális volt a futásra, s bár egyre inkább emelkedett, nekem kifejezetten kedvezett. Sok helyen meg kellett állnom, mert nem egyértelműen szalagozták ki az útvonalat. Gyorsan mentek a kilométerek, és azt vettem észre, hogy már csak kettő van hátra. Amikor utolértem az előző futam versenyzőit, és meghallottam a szpíker hangját a célban, felnéztem, de a szerpentines szakasz miatt még távolinak tűnt a cél.
Ekkor már elért hozzám a magyar szurkolók hangja is, és kezdtem felfogni, hogy győzhetek. Hátranéztem, de senkit sem láttam. Az utolsó ötvenméteres szakasz nagyon meredek volt, a végén pedig ott várt a cél. Amikor beértem, mérhetetlen boldogság öntött el, hogy mastersvilágbajnok lettem. Miután magamhoz tértem, szurkoltunk a többi magyar futónak. Az esti eredményhirdetésen meghatódva álltam fel a dobogó felső fokára, ahol nekem játszották el a magyar himnuszt. A győzelmemen felbuzdulva úgy döntöttem, elindulok a szeptember 16. és 19. között esedékes masters Európa-bajnokságon is, amelynek Olaszország ad otthont.”
ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Győzelmet hozott a Deseda Ultramaratonon a túlélő üzemmód

Így fussunk hatékonyan a nyári kánikulában







