Kinevette bizakodó edzőjét a női győztes

Különleges volt megszerezni élete első félmaratoni bajnoki címét?
Abszolút, ráadásul nem is számítottam rá – úgy mentem a versenyre, hogy örülök, ha sikerül a dobogóra érnem. Az edzőm, Káldy Zoltán mondta, akár nyerhetek is, ám kinevettem, mondván, tuti ivott valamit – kezdte Kovács-Garami Katalin (40), a Bp. Honvéd versenyzője, aki 1:18:52-es eredménnyel győzött a nők között
Miért nem számított rá, hogy sikerülhet?
Nem éreztem magam olyan formában, hogy nyerjek. A karantén vége felé kicsit leeresztettem, motivációmat veszítettem, másfél hónapot ki is hagytam, és elsősorban amiatt indultam, hogy pontokat szerezzek az egyesületnek. Úgy gondolkodtam, nagyon megvernek. Így próbáltam a lelkemet felkészíteni a kevésbé jó eredményre, hogy később ne zuhanjak meg annyira, amennyire lehetne – ám a körülmények kedveztek nekem.

Mit ért ezalatt?
Nem volt nagy tempó, holott azt hittem, Erdélyi Zsófia belekezd az elején, és gyors iramot diktál. Ez elmaradt, négyen-öten együtt futottunk, senki sem akart hosszan vezetni, nekem pedig segített a lassabb alaptempó. Bíztam a hajrában, hogy tudok gyorsabban futni, mivel viszonylag pihentebben érkeztem a végéhez.
Mikor fordult meg a fejében, hogy minden számítása ellenére győzhet?
Úgy nyolc-kilenc kilométer környékén már átfutott az agyamon, de próbáltam csitítgatni magam, mert tisztában vagyok vele, mennyire tud fájni tizennégy-tizenhat kilométernél. Azért megfordult a fejemben, hogy elsőként futok a célba.
Aztán milyen volt a valóságban is megélni?
Szuper! Már csak azért is jó volt megérkezni, mert roppant fájdalmas volt a vége, az utolsó négy kilométeren begörcsölt a lábam, a talpam, és amikor megálltam, előjött. A férjem (Kovács Kokó István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó – a szerk.) a célban várt. Egyből a nyakába ugrottam, meg az edzőmébe is, közben mondtam, jaj de fáj a lábam. Persze tudom, hogy a fájdalom elmúlik, míg az arany maradandó boldogságot ad.

Tavaly az 1:16:46-os eredménnyel szerzett bronzérem után fogalmazott úgy, jobb lett volna kicsit jobb időt futni. Most mennyire figyelt az órára?
Úgy készültem, hogy Aztán láttam, hogy ez nem az a futás, amelyre készültünk, az egyesületnek és nekem is inkább a helyezés a fontos, így az időt elengedtem. A tempó alapján tudtam, nem lesz fergeteges idő, és inkább az foglalkoztatott, hol érek célba. Az edzőm is mondta, jól tettem, hogy így gondolkodtam.
Milyen jelentősége volt a megcsonkult naptárában ennek a versenynek?
Az év elején még úgy gondoltam, nem készülök rá, a párizsi Európa-bajnokságra akartam eljutni, azt előzte volna meg egy héttel a Wizzair. Aztán törölték az Eb-t, így a nyári pihenő után előrelépett főversennyé, és amennyire két hónap alatt lehet rá készülni, készültem. Gyakorlatilag ez volt az első eseményem, az augusztusi Generali Night Runon kifejezetten csak a felkészülés miatt indultam, nem is pihentünk rá.
Mi a következő?
No igen, a célban én is azt kérdeztem Zolitól, merre tovább. Az október közepi belgrádi félmaratonin szerettem volna rajthoz állni és jó időt futni, ám kétséges, megrendezik-e. A szervezők kapcsolatban vannak egymással, vasárnap azt hallottam, elmarad az április végéről októberre halasztott belgrádi verseny. Pihenő hetet kaptam, csütörtök-pénteken térek vissza a csapathoz, és akkor meglátjuk, mi legyen.
Tanult, merített valamit a koronavírus-járvány miatt átalakult idényből, időszakból?
Sokat tanultam magamról. Nehezen viseltem a bezártságot, hogy nulla huszonnégyben mindenki otthon van, és mindenkit körül kell ugrálni, ám hasznos időszak volt, az emberek magukba nézhettek. Annyira felpörgettük az életet – mi is rengeteget utaztunk, faltuk a kilométereket –, hogy kellett egy stop, amely visszahúz a valóságba, hogy megelégedjünk kicsit, és ne hajszoljunk mindent. Sok család életében nagy vízválasztó lehet, megnézném a statisztikát, hányan váltak el, vagy mennyivel születik majd több gyerek néhány hónap múlva.
Ha jól sejtem, önök nem a válási statisztikát erősítenék…
De nem ám! Voltak nehezebb időszakok, ám inkább az edzést oldottam meg nehezen, nagyon is élveztük az együtt töltött időt.
, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!





